A Komáromi erődrendszer annak ellenére, hogy 1848-ban még épülőfélben volt, a szabadságharc egyik legbiztosabb pontjának számított.

Kossuth Lajos 1849 májusában nevezte ki Klapka György tábornokot a komáromi vár és az őrsereg parancsnokává. Klapka augusztus 3-án pedig egy sikeres kitörést hajtott végre, ennek következtében újoncozni tudott és 20 ezer fölé emelte a várvédők számát, hadianyagot és élelmiszert raktározott.

A fegyverletétel után Klapka nem volt hajlandó átadni a várat, ezért az osztrák hadvezetés tárgyalásokba bocsátkozott, mivel nem akarta veszni hagyni Komáromot, amelynek a kiépítése már így is rengeteg pénzébe került az osztrák kincstárnak.

1849. szeptember 27-én jött létre az az egyezség, amely többek között büntetlenséget és szabad elvonulást biztosított a várvédőknek.
Klapka ezt követően külföldön élt, és csak a kiegyezés után tért haza.

1892-ben Budapesten halt meg és a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.