Komárom „katonaváros” jelzője a második világháború időszakára is találó. Az 1938-as hadrendi változások miatt az 1939-től egységes város újra az ország egyik jelentős helyőrségévé vált, ahol a szárazföldi haderőnem szinte minden fegyverneme képviseltette magát. Jelentőségét jól mutatja, hogy a M. kir. székesfehérvári II. honvéd hadtest 1940-es kimutatása alapján 24 alakulat, alegység állomásozott a helyőrség 16 laktanyájában. A városban magasabb szervezeti egységek is helyet kaptak, mint például a 6. honvéd gyalogdandár parancsnoksága, illetve a katonaságot kiszolgáló logisztikai elemek, mint például a II. honvéd tüzér és fegyverjavító műhely vagy a 2. sz. honvéd helyőrségi kórház. Az egységes város bevonulási központ lett, melyet a 6. honvéd kiegészítő parancsnokság irányított, illetve a Gesztesi- és Komáromi járás katonai parancsnoksága is itt működött. A háború alatt a Komáromban állomásozó katonák létszáma a keleti hadszíntérre történő kivonulást megelőzően volt a legmagasabb. A pontos létszám nem ismert, ugyanis az aktív állomány mellett rengeteg tartalék állt rendelkezésre, illetve a veszteségek pótlása is folyamatos volt. A háború végén más szempontból vált a város fontos célponttá. A stratégiai légibombázás sújtotta város a vasúti csomópont és az olajfinomítók jelentősége miatt a magyar városok háborús károsodási rangsorában a 12. helyen szerepel.

Az első világháborús hősök emléke az emlékművekben, az alakulattörténetek korai feldolgozásában, illetve a Hősök Napján történő megemlékezéseken tovább élt. A második világháborús katonákról 1945 után nem lehetett megfelelően megemlékezni. Az 1970-es években Nemeskürty István könyve és Sára Sándor Krónika című sorozata elkezdte az események feldolgozását, de az igazi áttörést csak a rendszerváltás jelentette. Komáromban ekkor kezdődtek a volt M. kir. 22. gyalogezred katonáinak bajtársi találkozói, illetve Szénássy Zoltánnak a témában 2000-ben megjelent könyve kezdte meg a helyi katonák történetének a bemutatását. Őt követte Rabi Lenke munkássága, aki főként az 1944-es bombázások, illetve a helyi események feldolgozását végezte el.

Ez a kiállítás az 1938-as évtől, amely a város és a honvédség történetében is meghatározó fordulópont volt, egészen az 1940-es évek végéig, tehát a hadifogságból való hazatérésig foglalja össze a történéseket.  Komárom egy eddig kevésbé kutatott korszakának polgári és katonai eseményeibe nyújt betekintést, a szakirodalmi és levéltári kutatások mellett adatközlőink, az általunk megkeresettek és az érintettségük révén felhívásunkra jelentkezők közreműködésével. Célunk az volt, hogy a hátországi események és a helyőrségben állomásozó alakulatok bemutatásával, illetve a városban elhelyezett emléktáblák – amelyek névsorai nem adnak hiteles képet a várost ért személyi veszteségekről – kiegészítéseként életrajzok, valamint veszteségi listák közlésével, méltó emléket állítsunk a korszak „szereplőinek”.