Az I. világháború után függetlenné vált Magyarország első és legfontosabb feladatai közé tartozott, hogy külkereskedelme iránt helyreállítsa a bizalmat és megfelelő szállítási lehetőségről gondoskodjék. 1934. január 23-án a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Miniszter utasította a Magyar Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaságot, hogy a kelet felé irányuló magyar árukivitel fellendítése érdekében a közvetlen – tehát átrakodás nélküli – és Budapestről kiinduló forgalom lebonyolítására rendeljen meg a Ganz Hajógyár Rt.-nél egy Duna-tengerjáró hajót, mely fedezetéül 498 ezer pengőt bocsátott a hajózási társaság rendelkezésére. A hajó a BUDAPEST nevet kapta.